Florenszkij tézise szerint az ikon ablak a túlvilágra, Isten valóságos aláereszkedésének színhelye, amiről az ikonfestő csak „ellebbenti a szellemi fátylat”, szubsztanciája maga a fény, a transzcendens, isteni energia, amit az ikon szemlélhetővé tesz, ebben az értelemben az ikonfestészet nem is művészet, hanem prédikáció, amely művészi eszközöket használ.
Az ikon és az imádság is szorosan összekapcsolódik egymással: az imádságban létrejövő Istennel való kapcsolat titkával vették körül a templomban az ikonok az embereket. Az ikonikus gondolkodásra tehát az a jellemző, hogy értékrendet állít fel az emberben: az ember földi hivatásával szemben a transzcendens elhivatottság kerül az első helyre.
Az ikonfestés hosszadalmas, de felemelő tevékenység. Ezek a legújabbak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése