2011. szeptember 21., szerda
baba kendő
Hú, de rég írtam valamit! Nyáron sok volt a jövés-menés, azután meg nyúz az élet rendesen, és nyúzottan legkevésbé a blogírás foglalkoztatja az embert. De hát tudjuk, hogy minden változik (valamikor).
Van egy mondás, amit gyakran felidézek magamban: Isten tudja rólam, hogy én itt vagyok! Néha így.
Néha meg így: Isten tudja rólam, hogy én itt vagyok?
Más.
Kértek, hogy varrjak babakendőt, merthogy
" vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak".
Már korábban is varrtam néhányat, hát most előszedem a szabásmintát és hajrá!
Itt egy kép, hogy milyen volt a régi.
Drága Panna unokám volt a próbababa, talán azért is szeretem olyan nagyon varrni ezt a kendőt.
Címkék:kézimunka, versek, képek, ikonok, játék
baba kendő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Én meg hű, de régen jártam Nálad....
VálaszTörlésTündéri az unokád! A babakendő is nagyon aranyos.
Köszönöm, én szoktalak nézegetni, egy csoda vagy! Egy Mankafüzetre én is pályázom!
VálaszTörlés